Áldás, békesség!

Szeretettel köszöntöm érdeklődőként a Molnár Mária Református Fogyatékos Ápoló-Gondozó Otthon honlapján. Erdeiné Makra Julianna vagyok, az intézmény vezetője. 2023. augusztus 1-től vettem át ezt a feladatot Birinyi Márktól.

Úgy mondja ezt Pál apostol, mint egy nagy felszólítást minden Jézusban hívő ember felé. De próbáljuk meg úgy hallani, mintha nem felszólítás lenne, hanem csak egyszerűen ténymegállapítás, kijelentés volna: „Egymás terhét hordozzátok” - akkor így is megállná a helyét. Így is igaz lenne, mert ma valóban az a helyzet, hogy akarva-akaratlanul is hordozzuk egymás terheit!

Ilyen test például a család. Minden szülő tudja, hogy nem az a legnagyobb szenvedés, ha neki magának fáj valami, hanem ha a gyermekét látja szenvedni. Nem örülhet az egyik, ha szenved a másik, nem élvezheti az élet gazdagságát az egyik, mialatt the másik nyomorog.

Tehát hordozzuk egymás terheit. Távoli, idegen népek terhének a súlya akarva, nem akarva ránk nehezedik. Gondoljunk csak a gazdasági válságokra vagy a világjárványokra – egy távoli ország problémája hamar az ajtónkon kopogtat.

Ez a szó: hordozni – gyakorító ige, folyamatos cselekvést jelent, nemcsak pillanatnyi aktust. Benne van a huzamos, a kitartó, a meg-megújuló cselekvés. Ez a hordozás sokféle formában történhetik: mások terhének a hordozása minden olyan cselekedetünk, amelyből a másik megérzi, hogy nem közömbös számunkra a baja, a szenvedése, hanem foglalkoztat bennünket, segíteni akarunk rajta.

Lehet az egy komoly beszélgetés vagy vigasztalás, egy részvétteljes, meleg tekintet vagy kézszorítás, egy kis figyelem a betegágyon, vagy az anyagi áldozás. És mindezeken felül az imádság. Naponkénti imádságainkban a legtávolabb élő emberek terheit is eredményesen hordozhatjuk.

„Egymás terhét hordozzátok!” – egyetlen Valaki töltötte be ezt a törvényt maradék nélkül ezen a földön, az, Aki adta: Jézus! Ő volt az, Aki mindnyájunk legnagyobb terhét, bűneink súlyát Magára vette és a végsőkig, egészen a keresztfa haláláig hordozta értünk.